A lánglelkű Langó-család öröksége

            Apátfalva, érdekes érzés kerít hatalmába, ha belépek a faluba, azt érzem hazajöttem. Pedig nem itt születtem. És mégis a sok ismerős arc, a sok rokon, nagyanyám Rákóczi utcai háza, gyerekkorom nyarainak emlékképei, a híres pátfalvi lakodalmak dallamai, ízei jutnak az eszembe. Ezekkel az érzésekkel, gondolatokkal mentem a Langó ház avató ünnepségére. És az alábbi Hevesi Sándor idézet jutott az eszembe, azon a szép napsütötte őszi napon, amikor a Langó-házat avattuk Apátfalván:

 

A tradíciót nem lehet úgy őrizni, mint a poszt a lőportornyot; a tradíciót csak úgy lehet őrizni, mint a Vesta-szüzek a Tüzet: folyton éleszteni kell, hogy ki ne aludjék. Pedig a tüzek mindig kialszanak, ha azok nem lángolnak, akik az oltár előtt állnak. A tüzet táplálni kell, s amit rárakunk, az látszólag eltűnik. Így sül ki a titkos rokonság a tradíció és forradalom között. Ahhoz, hogy egy tradíciót elevenen megtarthassunk, folyton forradalmat kell csinálnunk."

 

            Ilyen forradalmár Langó Imre és felesége Rózsika, akik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a dédnagyszülői házból egy tájházat hoznak létre, mely híven őrzi Apátfalva múltját, történelmét, az itt élő emberek vallási és etnikai hovatartozását. De legfőképp a mély emberi értékek szimbóluma ez az épület. A szűkebb és tágabb közösségért tenni akaró ember törekvése tárul elénk, mely példaértékű mindannyiunk számára.

            Aki belép ebbe a házba, láthatja és érzékelheti a pátfalvi emberek mentalitását, a munkához, a földhöz, a szülőföldhöz tartozás erejét és szeretetét. A Langó családot nem igen kell bemutatni az apátfalviaknak, vagy a környező települések lakóinak. (A híres Langó kápolnát is a Langó család egyik ága építette Apátfalva és Királyhegyes között, főutak kereszteződésében, hogy hirdesse a Fenn való dicsőségét.)

            Most egy „új” épületet adományoztak az apátfalvi közösségnek, a régi nagyapa, Langó Márton házát, mely a Kossuth utcában áll.

            Egy épület állandóan változik, alakul, amelyet két tendencia, a hagyományőrzés és újítás, pillanatnyi helyzete határoz meg városi és családi szinten egyaránt. A fejlődést a kor követelménye, családon belül pedig főleg a nemzedékváltás viszi előre. Ez a változás lehet öntörvényű is, de manapság inkább felülről vagy kívülről jövő ráhatás. Ezeket a generációs változásokat, és külső ráhatásokat, és divathullámokat jól érzékelteti a Langó ház. Nem egy nemzedék életformáját láthatjuk ezen kiállításban, hanem a nagycsalád, a több generációs együttélés tárgyi kultúrája tárul elénk. Jól megfér, ahogy meg is fért régen is a polgári szobaberendezés az utcai szobában, s az idősebb családtagok hagyományos népi bútorberendezése a hátsószobában.

Ez az épület több mit 100 éves nagygazda ház, melyet az oly jellegzetes pátfalvi kékre meszeltek. Az utcafronttal párhuzamos épületrész három részre tagolódik, a lakóház részre, ahol is két ablak található, mellette két vakablak a hombár rész, majd a nagykapu, s utána ismét két ablakos rész. Ez az építési mód már inkább polgáribb jelleget ad ennek az épületnek. A lakórész és folytatása az utcafronttal merőleges, így adja ki ezt az érdekes L alakot a ház.

Az udvarra a vidékünkön oly jellegzetes hatalmas száraz bejárati kapun keresztül juthatunk az udvarba, amely kis- és nagykapu részre tagolódott, elöl gazdagon díszítve, fölötte színes üvegablakkal, kívül-belül mázolva. Innen a gondosan elrendezett udvar, ahol mindennek meg volt a helye és funkciója. A szőlőlugas, mely az üvegveranda előtt futott, hogy édes gyümölccsel kínálja a betérő vendéget.

A régi apátfalvi telekelrendezés egysoros volt: a lakóépületet követte az istálló, a szín és az ólak. A gabona tárolására szolgáló melléképületek fokozatos megjelenése tette kétsorossá a telek beépítettségét. Ma ennek a második sornak első épülete a kis ház, amely nyári konyhául szolgál. A 19. század folyamán megjelenik a második konyha is, főleg azokban a házakban, ahol két család él együtt. A tiszta konyha fogalma a polgári fejlődés eredménye. Ahol ilyen volt, ott teljesen megkímélik a felső lakást, minden munka lent folyt, csak aludni mentek a főépületbe.
Az első és hátsó udvar egybe lett nyitva, amelyet a kotárka zár le, ami alatt régen disznóólak voltak kialakítva.
            A szárazkapu bejáró a lakóház felé hombárral egészült ki, melynek aljában a pincét építették. A házba belépve a folyosóra jutunk, melyet már beüvegeztek és cementlappal borítottak, falát piktortorozták.  A folyosó utcai részét, kis szobának alakították ki. A folyosón egy jellegzetes 1918-as évszámos pátfalvi pad, néhány családi fotó és Máris szobor található. Innen belépve a konyhába lépünk, melyről az előbb már tettem említést, ez volt a tiszta konyha, a nagyobb főzéseket a kis házban vagy lenti konyhában végezték. A konyhából balra az utcai szobába érkezünk, amely már polgári bútorokkal lett berendezve, s amelyet cserépkályhával fűtöttek fel. Jellegzetes ágydísz a háromszög alakú díszpárna, mely élénk színű.

A hátsó szobában elevenedik meg Langó Mátyás kora. A szoba sarkában a búbos kemence, mellet a konyha felől lehetett fűteni. A padkáján rongyszőnyeg, ahova melegedni ülhettek a család tagjai. A kuckó felett fogas, tele népviselettel, főleg alsó szoknyákkal. A falakon a tükrös szentképek mellett régi családi fotók díszítik a falakat, melyek hagyományosan krepp-papírból készített masnival takarták el, manapság inkább selyem szalagot használnak. A tükör a sublót fölé került, melyet megdöntve erősítettek fel a falra. A sublóton a búcsúkból származó Mária szobrok, csuprok, szent szobrok. Két népviseletben elhelyezett babán látjuk a pátfalvi férfi és női viseletet fontos és nagyon szép darabjait. Előkerül a hímzett selyem nagykendő is. A fölvetős ágy az egyik legszebb darabja a szoba berendezésnek, az ágyterítőre helyezett hímzett fölvetős párnák, melyekbe élénk színű anyaggal emelték ki szépségüket.

Ebben a házban több generáció élt, ezért is alakítottak hátsó konyhát is, ami a lakóház folytatásaként csatlakozik az épülethez. Itt található a kenyérsütés tárgyi emlékei, és a sütő kemence is. Jellemző, hogy a konyha falait, sőt a kemencét is piktoroztatták. Innen nyílik a padlásfeljáró, mely előtt a ráccsal leválasztott kamra, ahol is a füstölt kolbászt és a szalonnákat tartották. Ebben a helyiségben a háztartásban használatos régi és már modernebb eszközöket is találunk.

A ház hátsó része féltetős leeresztésében végződik, ahol is az állattartással, kertben használatos eszközöket, szerszámokat láthatjuk. De találunk itt régi pörzsölőt, répaszeletelőt és ekevasat is. Az udvarban állították ki a mezőgazdasági kis és nagy gépeket, két- és többsoros vetőgépet is.

            A Langó-házba betérve időutazáson vehetünk részt, Apátfalva múltjában utazhatunk a ház és annak berendezési tárgyai segítségével. De ez mind halott, és élettelen eszközök sora lenne, ha nem Imre bácsi és Rózsika néni meséi töltené meg élettel a házat. Attól lesz autentikus ez a hagyományőrző ház, hogy a benne élők mutatják be, azok, akik itt nőttek fel, akik első kézből tudnak mesélni a pátfalviak életéről, ünnepeiről, mulatságairól, de a gondjaikról is. Ettől lesz értékes, és élettel teli ez a tájház!

Hatalmas kincs az Apátfalván élőknek és a faluba betérő turistáknak egyaránt a helyi gyűjtemény létesítése. Becsüljük, és támogassuk a kezdeményezésüket. Fontos, hogy a múltunk emlékanyaga a városi és megyei múzeumok mellett Apátfalván is megtekinthetőek legyenek. Hiszen ez is örökségünk, méghozzá egy nagyon gazdag örökség, mely olyan emberek nélkül, mint Imre bácsi és Rózsika néni, mára már eltűnt volna.

Isten tartsa meg őket sokáig egészségben, boldogságban, és adassék meg nekik, hogy sokáig őrizzék a tradíció nemes lángját!

 

Makó, 2015. november 25.

                                                                       Szikszai Zsuzsa

                                                                       múzeum igazgató