Hírek

 

Nincs olyan apátfalvi rendezvény, melyen ne lépnének fel a Kardos István Gyermek és Felnőtt Néptánccsoport tagjai. Őket legutóbb a nemrégiben Apátfalván rendezett tavaszvárón láthatta a közönség. A csoport hat év alatt valódi közösséggé kovácsolódott.

– Mikor alakult a csoport? – kérdeztem Csenteri Andreától, az apátfalvi Kardos István Gyermek és Felnőtt Néptánccsoport vezetőjétől.

– A Kardos István Néptánccsoport nagyon régen alakult, de mindig változnak a tagjai. Ugyanis ha elballagnak az általános iskolából a gyerekek, akkor már nem nagyon tudnak visszajárni hozzánk. Ez a jelenlegi csoport hat éve működik és bő egy éve került hozzájuk a felnőtt néptánccsoport, s azóta ők együtt dolgoznak.

– Mi motiválja a gyerekeket, hogy eljárjanak a próbákra és a fellépésekre? Azt gondolná az ember, hogy a mai kor nem a néptánc kora, már mármint a gyerekek számára…

– Ezek a gyerekek már óvodás koruk óta táncolnak, ugyanis az óvodában is én tanítottam a néptáncot. Így kerültek föl hozzám elsős korukban a néptánccsoportba. Ez egy jó közösség, a próbák során rengeteg új anyagot tanulnak, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A csoportban megbeszéljük a problémákat is, segítjük a gyerekeket. Amellett, hogy sok fellépésen veszünk részt, meghívásnak teszünk eleget, nem csak itt Apátfalván, de a környékbeli településeken és külföldön is, valamint külföldön. De rendszeresen szerepelünk versenyeken is. Ez a csapat hat év alatt úgy összekovácsolódott, hogy ezek a gyerekek élvezik, amit csinálnak.

– Hányan vannak most?

– Huszonnyolc a csoportlétszám, valamennyi gyerek apátfalvi, csak nem mindegyik a helyi iskolában tanul.

– Melyik a kedvenc műsorszámuk?

– Sok ilyen van. Mindig a legújabb. Az egyik kedvenc azonban az apátfalvi hagyományokból táplálkozik.

 

forrás: makohirado.hu

Harmadik alkalommal szervezték meg Apátfalván a rendvédelmi napot, amelyen a makói rendőrök és katasztrófavédelem emberei tartottak előadást a gyerekeknek. A bemutatók után az ovisok beülhettek a rendőrautóba, felmászhattak a tűzoltóautóra és ujjlenyomatot is adhattak.

Már hagyománynak számít az Apátfalvi Bíbic Óvoda és Bölcsőde életében, hogy rendvédelmi napot szerveznek a kicsik részére. Szerda délelőtt a Makói Rendőrkapitányság, illetve a Makói Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság munkatársai készültek bemutatókkal. Luczó Anikó intézményvezetőtől megtudtuk, a gyerekek nagyon készültek erre a napra, még rajzokat is készítettek a rendőröknek és a tűzoltóknak, ezzel is megköszönve a kutyás- és biztonságtechnikai bemutatót.

navigate_before
navigate_next

A gyerekek örömmel szólaltattak meg a rendőrautó szirénáját, de sokan magukra is öltötték a tűzoltók ruháját is. Luczó Anikó szerint a fiúkat nagyon vonzza ez a pálya és hivatás, izgatottan vizsgálták meg a fegyvereket és beszélgettek a szakemberekkel.

forrás: makohirado.hu

A Délmagyarország futballtúrájának újabb állomása Apátfalva. A háromezres településen is rajonganak a gyerekek a játékért. Csodás

körülmények között edzhetnek, hamarosan pedig elkészül az Apátfalva Sport Club új nagypályája.

 

Úgy indult a délutánunk, hogy először visszatettük az állunkat. Apátfalvára utaztunk, a Délmagyarország-futballtúra újabb állomására. A Makótól 10 kilométerre található háromezres településen is a futball a legnépszerűbb. Egykor még az NB III-ban is szerepelt a csapat, most a megyei II. osztályban az éremért küzdenek a felnőttek, akik jelenleg a harmadik helyen állnak.

Koczkás Zoltán, aki a nagyok mellett az utánpótlás munkáját is irányítja, a helyi sportcsarnok előtt fogadott bennünket. Beléptünk a létesítménybe, és tátva maradt a szánk. Röviden jellemezve:

gyönyörű.

Kis lelátó, eredményjelző, konditerem, tágas öltözők – a női játékvezetőknek külön is van egy –, orvosi szoba, szóval minden, ami a mai kor igényeinek megfelel. És ami a lényeg, sok gyerek a pályán,

éppen az U7-től az U9-ig edzettek a fiatalok.

Apátfalván megbecsülik a futballt. Fotó: Török János - GALÉRIA

– Százhúsz igazolt labdarúgónk van, ebből húsz felnőtt. A gyerekek között rengeteg a lány is, a kicsik heti két edzésen vesznek részt.

Játékos labdavezetés szerepelt éppen a műsoron, amikor néztük őket. „Alapvonalra sorakozunk! Kicsit futunk!" – szólt Keresztúri Dávid edző. A vicc sem maradt el, mert tapsra kellett indulni, a fiatal

tréner azonban többször is a levegőbe csapott, a gyerekek pedig elindultak, így nevetett mindenki. Ebben a korban éppen a játékosságról szól egy-egy foglalkozás, Apátfalván pedig erre helyezik a

hangsúlyt.

– Szekeres Ferenc polgármestertől, Balázs Katalintól, a Dózsa György Általános Iskola igazgatónőjétől minden segítséget megkapunk, hogy ilyen szinten és színvonalon tudjuk működtetni a klubot. Négy edző dolgozik a csapatokkal, rajtam kívül Bornemissza Gábor, Keresztúri Dávid és Juhász Dénes – mondta Koczkás Zoltán.

Apátfalván megbecsülik a futballt. Fotó: Török János - GALÉRIA

Jung Kristóf az Apátfalva Sport Club egyik tehetsége, az U9-es csapat tagja. Érdekesség, hogy a nagypapája éppen annak a helyi csapatnak volt a kapusa, amelyik az NB III-ban szerepelt.

– Védő vagyok, a Real Madrid a kedvenc csapatom, kedvelem Gareth Bale-t és Sergio Ramost. A tanulás is jól megy, a matek és a tesi a kedvencem. Jó csapat a miénk, szeretek az ASC-ben futballozni – mesélt nekünk Kristóf.

A sportcsarnokból az iskola udvarán található műfüves pályára mentünk. Itt a nagyobbak edzettek, és ádáz csatát vívtak, egymás közti játék szerepelt a programban. Paul egy remek csel után a kapuba talált, mi pedig mondtuk neki, hogy ezt megörökítettük videón. Na, innentől kezdve kapta a társaktól az osztást, hogy a 14 éves játékos médiasztár lett. Jött a válasz, Laci egy ziccert használt ki, ordított is minden csapattárs, hogy sikerült egyenlíteni. Bornemissza Gábor edző a csütörtöki edzésen is a játékra helyezte a fő hangsúlyt.

Apátfalván megbecsülik a futballt. Fotó: Török János - GALÉRIA

És ezzel még nincs vége az apátfalvi történetnek, hiszen hamarosan elkészül az új pálya, világítással, így igazi futballszentéllyel rendelkezik majd a település.

Ma pedig még ugyan Makón, de 18 órakor rangadót vív az ASC, a listavezető, patinás Mórahalom lesz az ellenfele a harmadik helyen álló együttesnek. Amit megállapíthatunk: a futball nagyon jó helyen van Apátfalván. Értékelik, megbecsülik, és tesznek érte, ami igazi közösséget épít.

Olimpiai ezüstje is van a községnek

Kevesen tudják, de Apátfalvának van egy olimpiai ezüstérme. A település szülötte, Herczeg István 1912-ben Stockholmban a magyar tornászcsapat tagjaként állhatott fel a dobogó második fokára. A 15 fős csapatnak volt a tagja. Érdekesség, hogy a kiváló sportoló földbirtokos is volt, fiatalon, 61 évesen hunyt el Szatymazon. A falu szülötte az ultrafutó Sipos István is, aki több kategóriában is országos csúcstartó, idén májusban ünnepli 60. születésnapját.

forrás: delmagyar.hu

Minden fellépésével nagy sikert arat a leggyakoribb népi hangszeren játszó, hét citerásból és tizenegy énekesből álló apátfalvi Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar. Tagjait a helyi (zenei) hagyományok őrzése motiválja. Jól érzik magukat a színpadon, ez minden fellépésükön kiderül, s jókedvüket a nagyközönségnek is sikeresen adják át. A borítón: Tariné Tóth Hajnalka a csoport vezetője.

– Hányan vannak és Ön szerint mi motiválja a citeracsoport tagjait, hogy ezen a régi népi hangszeren játszanak? – kérdeztem Tariné Tóth Hajnalkától, az apátfalvi Kerekes Márton Népdalkör és Citerazenekar vezetőjétől.

– Tizennyolcan vagyunk, ebből heten játszanak citerán, míg a többiek énekelnek. Én 2017 szeptembere óta vezetem őket.

 Mi lehet az, ami összehozza, összetartja a csoportot?

– Apátfalva hagyományai, kultúrája és zenéje. Legalábbis úgy gondolom, hogy a helyi népdalok, népszokások és hagyományok megőrzése mozgatja a tagjainkat.

– Milyen gyakran lépnek fel? Apátfalván szinte nincs is olyan rendezvény melyen ne vennének részt. S aratnának egyben nagy sikert is műsorukkal…

– A helyi fellépéseink minden esztendőben hagyományosan zajlanak. A nyári Szent Anna-napokon, azaz a Falunapon minden évben fellépünk, de jelen vagyunk az évente megrendezendő népzenei találkozón is. Ezen olyan citerazenekarokkal, népdalkörökkel lépünk fel, melyekkel a csoportunk évtizedek óta tartja a kapcsolatot. Ami azt jelenti, hogy ők is fellépnek a mi rendezvényeinken, de mi is részt veszünk az övéken.

– A szólistáik is szép eredményeket értek el…

– Valóban, tavaly a csoportunk két szólistája is részt vett országos és térségi minősítő versenyen is. Majoros Zoltán és Tóth Tamás szóló hangszer, illetve szólóének kategóriában indultak. Mindketten citerások, csak Tóth Tamás énekelt is játék közben.

– Miért pont citerán játszanak?

– Úgy gondolom, hogy annak idején, a régi tanyavilágban ez volt a legelterjedtebb és a legkézenfekvőbb hangszer, ami ráadásul szinte minden háznál megtalálható volt. Jómagam is tíz évet tanultam zeneiskolában citerázni,

forrás: makohirado.hu

Gabnai Győző Apátfalván gazdálkodik és szabadidejében roncsderbinek hódol. A versenyző az elmúlt három évben megnyerte az I. géposztályt, és ebben az esztendőben ismét a rajtvonalhoz áll – most a cél az örömautózás.

– Hogyan ismerkedtél meg a roncsderbivel?

– Már tizedik éve, hogy Apátfalván roncsderbi futamot szervezünk, ekkor csöppentem bele ebbe a világba a testvérem által. Először nem versenyeztem, csak a helyszínt biztosítottam, majd pár évvel később én is belekezdtem a versenyzésbe, olyan 7-8 éve.

– Mivel kezdtél és most mivel versenyzel?

– Legelőször egy kölcsönautóval kezdtem, egy elég gyenge Mitsubishi Lancer-rel: az a járgány arra volt jó, hogy beletanuljak és belerázódjak. Aztán lépegettem feljebb. Most egy Audi A4-esbe van beépítve egy S8-as Audi motorja – ezzel versenyzek már harmadik éve. Körülbelül egy 360 lóerős kocsiról van szó.

– Mi fogott meg a roncsderbiben?

– Nagyon jó kikapcsolódás. Amikor ott állsz a rajtnál és körbenézel, körülötted  van 8-10 háromszáz lóerő körüli autó, akkor az nagyon fel tudja pörgetni az embert. Igazából ez az egész család számára egy szórakozás, mivel minden versenyre egy nappal hamarabb elmegyünk, sütünk-főzünk egy 30-40 fős baráti társasággal és remek hangulatú pikniket szervezünk. Viszont másnap kőkemény verseny, koncentrációval.

 Mik a nehézségei a sportnak?

– Sokan mondják, hogy ez a legolcsóbb autósport, de ha javítani kell, akkor az meg tudja viselni az ember pénztárcáját. Egy futamot össze kell rakni fejben, hogy hol fogsz elkanyarodni, de közben lökdösődés is megy. Nem olyan egyszerű, nagyon ott kell lenni. Mivel ez egy technikai sport, bármikor jöhet a baj, lehetsz bármilyen jó versenyző, ha az autó nem bírja.

– Említetted, hogy a családod is elkísér a versenyhelyszínekre, ez mennyire tud segíteni?

– Feltétlenül pozitívan hat. Mivel nem mindig magának versenyez az ember, hanem a családjának, örülök, hogy ott vannak a helyszínen és szurkolnak. Futamok között együtt kaparjuk a sarat, ami nagy segítség: a kis hét éves fiam is ott kaparássza, hogy még könnyebb legyen az autó. A baráti társaság is nagyon sokat segít, anyagilag és más dolgokban is.

– Milyen sikereket értél el idáig a roncsderbiben és melyik kategóriákban?

– Már a kezdetektől az I. géposztályban versenyzek, ahol nincsenek határok lóerőben és hajtásban sem. Voltak dobogós helyezéseim is, de az utóbbi három évben sikerült megszerezni az első helyet a bajnoki tabellán.

– Ez a kategória mennyire nehéz? Mennyivel technikásabb?

– Itt bármilyen autót lehet építeni: valaki a kis, könnyűre szavaz. Szerintem ebben a kategóriában az én autóm az egyik legnehezebb, körülbelül 15 mázsa, míg valaki 700 kilós géppel versenyzik. Én a súlyt próbálom az előnyömre fordítani, mivel ez egy kontaktsport. De a motorerő is elég szokott lenni.

– Hogyan készülsz az idei szezonra?

– Most nem feltétlenül cél a címvédés, igazából élvezni szeretném azokat a futamokat, amelyekre nevezek. Persze, szeretnék nyerni, de az igazi cél, hogy élvezzem az autózást. Nincs rajtam most semmilyen teher.

– Szerinted a családodban lesz olyan, aki követni fog a roncsderbiben?

– Nem igazán tudom. A kislányom már próbálgatta az autót, de egyelőre még túl erős neki. Gyakorolnia kell egy kisebb, nőiesebb autón. De majd meglátjuk.

forrás:makohirado.hu