Az apátfalvi Vígh Antal édesapjától tízévesen leste el a vesszőfonás fortélyait, ma tanítványoknak adja tovább a kaskötőmesterséget. Feleségével, Margit nénivel hosszú évtizedek óta értékes tagjai Apátfalva közösségének.

– Ez az eddigi legnagyobb kas, amit kötöttem, délutánra végzek vele. Félig-meddig dekorációnak szánják, hasábfákat tesznek majd bele, és odaállítják a kandalló mellé, szobadísznek

A férfi hozzátette, vannak, akik nap mint nap használják a tárgyakat, mások in­kább csak dísznek veszik a különleges szépségű kasokat.A nyolcvannégy esztendős Vígh Antalt és feleségét, Langó Margitot mindenki ismeri Apátfalván. Tóni bácsi formás kasokat köt fűz­­favesszőből, Margit néni házi süteményei és receptjei is élményszámba mennek. Két gyermekük, öt unokájuk és két dédunokájuk mellett Apátfalva számos lakója tiszteli és szereti őket. 2018-ban Vígh Antal páratlan kézműves tevékenységét felvették a helyi értéktárba.

Tanyáról indult Vígh Antal családja:

– Apámék tanyája öt kilométerre volt Apátfalvától, ott születtem 1936-ban, és ott is éltem fiatalkoromig. Viccesen azt szoktam mondani a vendégeinknek, hogy „a kereszt tövében születtem”, ez persze nem igaz, de jól hangzik. Menyasszonyomért Csanádpalotára mentem, gyerekeink a tanyán születtek, azután 1966-ban beköltöztünk a faluba, egyszerűbb volt az óvodába járni Margóval – sorolta Tóni bácsi a jeles eseményeket.Apáról fiúra szállt A negyvenes-ötvenes években még apáról fiúra szállt a kötés mestersége, többen is értettek hozzá egy-egy községben. Kukoricahordásnál a hagyományos vesszőből kötött kasokat használták mindenfelé. Tóni bácsi édesapjától tanulta meg a kaskötés fortélyait, majd évtizedekig nem foglalkozott vele, a téeszben helyezkedett el mint tehenész. Huszonnyolc évig dolgozott a szövetkezetben, mellette háztájit műveltek, napszámba jártak. A hetvenes években végleg kiszorították a vesszőből kötött kasokat a műanyag ládák, már nemigen kellett újabbakat kötni. Tóni bá­­csi évtizedek múltán kezdte csak újjáéleszteni tudományát.

Újra felfedezte

– Bárkányi Ildikó muzeológus, néprajzkutató jött el hozzánk lá­­togatóba, ő kérte, hogy mutassam meg, hogyan készítem a kasokat. Egész nap nálunk volt, minden mozzanatot lefotózott.

Emlékszem, Tamással, első tanulómmal közösen készítettük azt a párszárítót. Azóta legalább kéttucatnyian megfordultak már nálunk. Két emberrel tudok foglalkozni egyszerre, nem férnénk el többen, és nem is tudnék segíteni többnek.

Nyaranta az iskolás gyerekeknek a nyári táborban tanítja Tóni bácsi a mesterséget, falunapokra hívják, a helyi óvodásoknak is be­mutatta már kosárkötő tudományát. Makóról, Csanádpalotáról, Deszkről, Hódmezővásárhelyről és Apátfalváról is jöttek már tanulni hozzá az évek alatt. Ottjártunkkor éppen Szegedről jelentkeztek be leendő tanítványai.

Mint régen a fonóban

Tóni bácsi bárkinek ingyen megtanítja a vesszőfonást, addig sen­­kit sem enged haza, amíg el nem készül a kas. Ha nem halad annyira, akkor a férfi több alkalommal besegít a tanulónak. Mi­­közben készülnek a kasok, Margit néni a konyhában tüsténkedik, rendszerint kalácsot, túrós lepényt, vagy egy szlovák specialitást készít a vendégeknek.– A tót asszonyoktól tanultam ezt a finomságot, a gőzön főtt fánkot. A tésztát beleteszem lábasba, öntök rá egy kis vizet, ráteszem a fedőt, amíg nem készül el, addig a fedőt nem szabad levenni róla. Még nem ismertem olyat, aki ne szerette volna. Főztem már a hagyományőrzőknél is, ezt a fajta fánkot ke­­vesen készítik. Legtöbbször mákosat szoktam belőle ké­szíteni – mesélte mosolyogva Margit néni.

Tisztesség és szeretet

– A mai napig kijárunk tavasztól őszig dolgozni napszámba. Cseresznyét, gyökeret szedünk, kapálunk és szőlőt metszünk, zöld fokhagymát pucolni is eljárunk. Gyerekkorunk óta dolgozunk, a tanyán idejében megtanulja az ember a munka becsületét. Kimegyünk dolgozni hajnal négy órakor, tízkor hazajövünk, mert nem bírjuk már egész nap a munkát. Délután itt pihenünk a tévé előtt, nézzük a sorozatokat– fogalmazott Margit néni, akitől azt is megtudtuk, hogy mi a hosszú, boldog házasság titka: – Amikor az egyik beszél, a másik hallgat! – tömör beszéd. Tisztelet és bölcsesség su­­gárzott a szavain át.

A gyerekek felnőttek, már két unokának is családja van, szemmel láthatóan boldog és tartalmas életet él az idős házaspár. Három hét múlva ünneplik hatvanadik házassági évfordulójukat. Kívánjuk, hogy a Jóisten éltesse még sokáig egészségben az apátfalvi Aranyembört és Aranyasszonyát.

Vígh Antal azt kérte, hogy aki szeretne megtanulni fűzfavesszőből kötni, az keresse őt a 20/570 9561-es telefonszámon. Hangsúlyozta, szívesen és ingyen tanítja meg az érdeklődőket a kézműves mesterségre.

Forrás:delmagyar.hu