Gabnai Győző Apátfalván gazdálkodik és szabadidejében roncsderbinek hódol. A versenyző az elmúlt három évben megnyerte az I. géposztályt, és ebben az esztendőben ismét a rajtvonalhoz áll – most a cél az örömautózás.

– Hogyan ismerkedtél meg a roncsderbivel?

– Már tizedik éve, hogy Apátfalván roncsderbi futamot szervezünk, ekkor csöppentem bele ebbe a világba a testvérem által. Először nem versenyeztem, csak a helyszínt biztosítottam, majd pár évvel később én is belekezdtem a versenyzésbe, olyan 7-8 éve.

– Mivel kezdtél és most mivel versenyzel?

– Legelőször egy kölcsönautóval kezdtem, egy elég gyenge Mitsubishi Lancer-rel: az a járgány arra volt jó, hogy beletanuljak és belerázódjak. Aztán lépegettem feljebb. Most egy Audi A4-esbe van beépítve egy S8-as Audi motorja – ezzel versenyzek már harmadik éve. Körülbelül egy 360 lóerős kocsiról van szó.

– Mi fogott meg a roncsderbiben?

– Nagyon jó kikapcsolódás. Amikor ott állsz a rajtnál és körbenézel, körülötted  van 8-10 háromszáz lóerő körüli autó, akkor az nagyon fel tudja pörgetni az embert. Igazából ez az egész család számára egy szórakozás, mivel minden versenyre egy nappal hamarabb elmegyünk, sütünk-főzünk egy 30-40 fős baráti társasággal és remek hangulatú pikniket szervezünk. Viszont másnap kőkemény verseny, koncentrációval.

 Mik a nehézségei a sportnak?

– Sokan mondják, hogy ez a legolcsóbb autósport, de ha javítani kell, akkor az meg tudja viselni az ember pénztárcáját. Egy futamot össze kell rakni fejben, hogy hol fogsz elkanyarodni, de közben lökdösődés is megy. Nem olyan egyszerű, nagyon ott kell lenni. Mivel ez egy technikai sport, bármikor jöhet a baj, lehetsz bármilyen jó versenyző, ha az autó nem bírja.

– Említetted, hogy a családod is elkísér a versenyhelyszínekre, ez mennyire tud segíteni?

– Feltétlenül pozitívan hat. Mivel nem mindig magának versenyez az ember, hanem a családjának, örülök, hogy ott vannak a helyszínen és szurkolnak. Futamok között együtt kaparjuk a sarat, ami nagy segítség: a kis hét éves fiam is ott kaparássza, hogy még könnyebb legyen az autó. A baráti társaság is nagyon sokat segít, anyagilag és más dolgokban is.

– Milyen sikereket értél el idáig a roncsderbiben és melyik kategóriákban?

– Már a kezdetektől az I. géposztályban versenyzek, ahol nincsenek határok lóerőben és hajtásban sem. Voltak dobogós helyezéseim is, de az utóbbi három évben sikerült megszerezni az első helyet a bajnoki tabellán.

– Ez a kategória mennyire nehéz? Mennyivel technikásabb?

– Itt bármilyen autót lehet építeni: valaki a kis, könnyűre szavaz. Szerintem ebben a kategóriában az én autóm az egyik legnehezebb, körülbelül 15 mázsa, míg valaki 700 kilós géppel versenyzik. Én a súlyt próbálom az előnyömre fordítani, mivel ez egy kontaktsport. De a motorerő is elég szokott lenni.

– Hogyan készülsz az idei szezonra?

– Most nem feltétlenül cél a címvédés, igazából élvezni szeretném azokat a futamokat, amelyekre nevezek. Persze, szeretnék nyerni, de az igazi cél, hogy élvezzem az autózást. Nincs rajtam most semmilyen teher.

– Szerinted a családodban lesz olyan, aki követni fog a roncsderbiben?

– Nem igazán tudom. A kislányom már próbálgatta az autót, de egyelőre még túl erős neki. Gyakorolnia kell egy kisebb, nőiesebb autón. De majd meglátjuk.

forrás:makohirado.hu